Üveghegy

Csépányi Mónika:

F e l a j á n l o m

                Én most felajánlom mindenkinek, aki a magyarok Istenét keresi….

                Esztendők óta várok... Várok és reménykedem, hátha más is  - nálamnál avatottabb - felfedezi. Esztendők óta figyelem, hogyan keresik, kik keresik, hol keresik. Várok és újra és újra kétségbe esem.

                Legutóbb is Rev. Dr. Mihály Ferenc Kiáltónak szava - Bibliába temetett magyar őstörténet c. könyvét olvastam, és újra elöntött a kétségbeesés.

                Élő Isten! Miért gondolja bárki, hogy az Ószövetségi Iratokból, amelyeket egy bizonyos nép éppen azért írt, hogy saját nagyságát és fontosságát bizonygassa, a mi gondolat-, érzés- és hitvilágunk bizonyítottan kikutatható! Vagy bármely más idegen nép irataiból….

                Ezért döntöttem úgy: felajánlom. Azoknak, akik kapaszkodót keresnek.

                Nekünk nincsenek az ősidőkből írott emlékeink. Ezért vagy azért, de nincsenek. Történelmünkben ez is, az is elveszett. Sőt, vész el napjainkig folyamatosan. Mégis van valamink: amivel vagy akivel? sem mi, sem ellenségeink nem igazán tudnak mit kezdeni. Meg kellene ragadnunk, mielőtt ellenséges kezek végképp ízekre szaggatják.

                Istent soha nem látta senki – mondja evangéliumában János. Államok, népek, vallások, történelmek mégis egy-egy Isten-kép köré szerveződtek az emberiség történetében. Az Isten-képek megformálása emberi tevékenység – e képekben világosan rajzolódnak meg az alkotó népek jellemző vonásai. A kép aztán visszahat az őt megalkotó társadalomra. Ma is. Az ateizmus is Isten-kép. Néhányan azonban a magyarok Istenét keressük.  

         Most hát felajánlom: az én Istenem képe a magyarok Szent Koronáján látható. Ott van a Szent Korona három kiemelkedő pontján.

         Gondoljuk el: a Korona csúcsán, ahol semmiféle díszítés igénye nem indokolja, amely rendeltetésszerű használat közben láthatatlan – tehát látszólag teljesen értelmetlenül: egy kép található. Emberi alak, mellette Nap és Hold, kezében könyv, köldökéből kiemelkedik egy hengerekből, gömbökből formált, sajátos szögben megdöntött keresztféle. Jézus keresztje ez? Vagy egy régebbi jelkép, a teremtett világ, a gömbökkel, hengerekkel kereszt alakban ábrázolt végtelen? A szenvedés keresztje, az „e jelben győzni fogsz” ígérete? A mindenség a Teremtő köldökéből? Az Atya attribútumai…

                Az abroncson, de abból kiemelkedve, mintegy a fent és lent, ismert és ismeretlen tartomány határán a Fiú. Éppen olyan, mint az Atya. Talán a kép színei erőteljesebbek: őt már látta a világ. De ez a Fiú nem a világra jött Istengyermek, nem a megfeszített Megváltó, nem a dicsőségesen Feltámadott – hanem aki öröktől fogva van. Nincs szüksége uralkodói jelvényekre, azok nélkül is uralkodik. Bírói székben, trónuson? Törvénykönyvvel, minden tudás könyvével? Számomra a legszívfájdítóbb a keze. Pártus királyok kéztartása, mondják – bizonyára. De ez a kéz, profánul és modernül testbeszédet folytat. Tenyerét mutatja felém, kitárulkozik, megadja magát nekem. Védtelenül fordul a világ felé. Mégis: az ujja! Intően figyelmeztet? Áld? Igen, ez a kéz áld! Áld! Igen, a Fiú, akinek adatott minden hatalom…

                A legfontosabb pedig, hogy mindez látható. Kedveseim, mindez egyszerűen látható a Szent Koronán. Miért nem látjuk mindannyian? Igen, sajnos itt a Szent Korona elnémul. Elnémították. Jól meghatározottan ott van a harmadik súlypontos hely is. De hiányzik a harmadik igazság. Akinek szeme van a látásra, láthatja: az a kép ott egy káromkodás.

                És mégis. A Szent Korona ki tudja hány száz éves történetében sok hihetetlen tény van. Utolsó ilyen például a hazatérése: meg tudja mondani valaki, hogy 33 év után, 1978-ban miért „engedte haza” Carter elnök?   Szólt neki talán valaki? Történt valami nevezetes a világpolitikában? Hazajött, még jó időben az ismert változások előtt. A mi hibánk, ha nem tudtunk vele mit kezdeni…?

                S döbbenetes az is, hogy a mi „elveszett ez is, elveszett az is” történelmünkben mégis fennmaradt valahogy egy mondat eligazításul és bizonyságul arra a harmadik súlyponti helyre vonatkozólag: „ott Szűz Mária képe van.”  Kétség sem fér hozzá, ott a Szűzanya van. Fájdalom, hogy nem tudhatjuk, mit üzen nekünk a  képe.

                Nem beszélnék most arról, a történelemben milyen régi ez a Szentháromság-kép. Bárki, akit érdekel, utánanézhet. Nem magyaráznám el azt sem, hogy mennyire nincs ez ellentétben a Jézusi történettel, Jézus anyjával, Máriával, akiről azt állítják, mindennapi földi asszony volt, de csodálatos lelki értékekkel rendelkezett: bűn nélkül való volt.

                Csak annyit mondanék, az én számomra a Credo évek óta így hangzik – felajánlom – :

             Hiszek az egy Istenben, a magyarok Szent Koronáján látható képe szerint.

           Hiszek a mindenható Atyában, aki mindennapjainkban rejtezik. Keresni kell, és megtaláljuk. Aki teremtett minden láthatót és láthatatlant; akinek lényéből nőtt ki a gömbökbe és hengerekbe sűrített vertikális és horizontális, a végtelen; a mindenség.

           Hiszek a Teremtőben.

          Hiszek a Fiúban, az Ő egy Fiában, Aki, hogy ismertté váljon az út, kétségtelenné az Igazság, és biztossá az Élet, hozzánk küldetett. Született, de nem teremtmény. Szűzanya szülte emberré, s nevet kapott: Jézus. Aki egylényegű az Atyával és egylényegűvé lett velünk. Akit a mások, a máshogy gondolkodók, mást akarók, máshol keresők megfeszítettek. Hitték, meghalt és eltemették. S aki harmadnapra feltámadott, bizonyságát hagyva ennek ránk – halotti leplén. Elfoglalta örök helyét ég és föld határán, hív bennünket: kövessetek, feltárul a Hozzá indulónak, átadja magát nekünk. Alakja figyelmeztetés, pozíciója ítélet, keze azonban áld.

           Hiszek a Megtartóban.

           S hiszek az általa és róla szóló Evangéliumban.

         Hiszek a Harmadikban: aki egységbe fogja az Atyát és Fiát. Hiszek a Szűzanyában. Embernevén tisztelem: Mária. Boldogasszony ő, mert Ő a bizonyság arra: „amint a mennyben, úgy a földön is.” Boldogasszony ő, mert övé az életadás, a megújítás hatalma.

           Hiszek az Életadóban.

         És hiszek a három magyar Igazság tárgyiasult hordozójában. Amit lehet megcsonkítani, de nem meghamisítani. Lehet értelmezni, de nem lehet továbbgondolni. Lehet elpusztítani, de nem lehet megsemmisíteni.

          Igen, én a Szent Korona igazságában hiszek.

                Felajánlom.

                Hitem szerint a Szent Koronát a távoli múltban azért készítették ismeretlen őseink, hogy „ínséges időkre” fennmaradjon számunkra őseink Istenképe, a magyarok Istene. De ezen túl is, megmaradjon egynéhány fontos elv, amely szerint életünket szerveznünk, élnünk kellene.

             1.     A Szent Koronán meghatározzák elődeink számunkra az ember fogalmát. Isten, a Teremtő, embert küldött a földre. Az abroncs két súlyponti helyén ott volt a Janus-arcú ember képe: némelyike férfi, némelyike nő. Minőségükben, helyzetükben nem különböznek, a Korona eleje és hátulja valaha felcserélhető volt. Ők ketten együtt: az ember.

                2.      A földre küldött ember pedig anya és gyermeke. Nem lehet véletlen, hogy egyszer ez tudomásunk szerint is előfordult a történelemben: Mária és Jézus esetében. Azért jelentős ez, mert sajátosan határozza meg az emberek közötti viszonyt. Az anya és gyermek között jön létre az a kapcsolat, amelyben nem érvényesülhet semmiféle alá- és fölérendeltség, ha helyesen folynak az élet dolgai. A gyermek nem lehet fölérendelt, hiszen létét-életét az anyának köszönheti, az anya pedig a fogantatás pillanatától kiszolgálója gyermekének. Egymáshoz rendeltek. Isten az ember számára a mellérendeltségi viszonyt látta jónak.

                3.       A Szent Korona harmadik üzenete: a család. A menedék, fészek, a biztos hely, a védelem, a földre küldött ember nagy egyedülvalóságában. Hogy legyen hová kapaszkodnia.

                A család az élet axiómája. A fészek. Az egy fészekből eredők összetartozása: a nemzet. Hogy legyen hová tartozni mindhalálig.

                Szent Koronánk tanúsága szerint Isten világát látható és láthatatlan egyedek (angyalok) népesítik be. Ezek segítségével érdekes dolgot üzennek nekünk a Szent Korona alkotói. Megsejtve talán népünk közelgő sorsát, mintha a védelem, a biztonság lehetséges módját üzennék meg: a Koronán az apostolok, az orvos szentek és a katona szentek, a tanítók, akik Isten igazságára nevelnek, a gyógyítók és az őrzők jelennek meg a társadalomból kiemelve. A legfontosabbak, vigyázzunk rájuk: a tanítók, a gyógyítók, az őrzők.

                Ne féljetek: az angyalok, ha kell, közöttünk járnak. Istent soha nem látta senki – mondja János. Az embernek azonban szüksége van rá, kigondolja tehát a képét. Aztán az Isten-képek visszahatnak a társadalomra, magukhoz formálják azt – gondolom én. Nem ismert olyan társadalom számomra, amely a Szent Koronán ábrázolt Isten-kép alapján működött. De a többi alig volt élhető. Azoknak, akik a magyarok Istenét keresik – én magamnak ezt találtam – felajánlom.